Garcilaso de la Vega: Könnyek vizében...

Könnyek vizében fürdöm szakadatlan,
sóhajom egyre rést hasít a légben,
s kivált az fáj, megsúgni sem merészlem,
hogy miattad vagyok ily állapotban:

mert látva, hol vagyok, s mennyit haladtam
a szűk ösvényen, míg nyomodba léptem,
ha visszafordulok megfutni készen,
alélok, fölmérvén, mit hátrahagytam:

ha meredek csúcs felé igyekszem,
lépten-nyomon siralmas példaképek
intenek, kik lezuhantak korábban.

Ráadásul végképp kihunyt szivemben
a remény lángja, mellyel feledésed
világtalan vidékeit bejártam.

/Ford.: Kálnoky László/