Be van írva lelkembe a te képed
s mindaz, mit írni kívánok terólad,
magad írtad be, én csak olvasódnak
szegődtem, ezzel is hódolva néked.
Most és mindig csak ez egy célnak élek,
mert bár, hogy bennem lakhass, ragyogóbb vagy,
mindazt a jót, mit elmém föl se foghat,
hiszem, vaktában is e hitre térek.
Csak szerelmünkért jöttem a világra:
lelkem lényedet mértékére szabta,
lelki törvény számomra, hogy szeretlek.
Mindenemért téged illet a hála:
kettőnkért születtem, élek javadra,
érted kell meghalnom, s érted halok meg.
/Ford.: Kálnoky László/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése