Giosué Carducci: Napfény és szerelem

Könnyed-fehéren szállnak el nyugatra
a felhők: néz mosollyal teret, utcát
a nedves ég, és az emberi munkát
a nap nyájas diadallal fogadja.

A dóm rózsás-csillámlón felmutatja
fehér tornyok s arany szentek csoportját
hozsannás fényben, míg körülrikoltják
sötét rajban a sólymok, föl-le csapva.

S mert a szerelem édes mosolyával
nyomasztó felhőim elűzte messze,
lelkem megint csak föl a napba szárnyal,

s az élet szent eszménye ránevetve
hirdeti: minden érzés egy csodás dal,
s egyetlen összhang valamennyi eszme.

/Ford.: Kálnoky László/