Ősszel, amikor már hűvös szelek
kergetőztek a határban, összegyűltek a fecskék, és melegebb vidékre költöztek.
Csak most, tavasszal tértek vissza régi fészkükre.
Ám az egyik frakkos házaspárt nagy
meglepetés érte. Kis lakásukban, az eresz alatt verébhad tanyázott. Ősszel,
amikor elmentek, egy verébcsalád nyomban beköltözött, és most hallani sem
akartak arról, hogy visszaadják a fecskepárnak a kényelmes kis lakot. Olyan
hangos veszekedést csaptak az eresz szélén, hogy a kíváncsi madarak hetedhét
határból is odaröppentek. Az egyik a fecske pártját fogta, a másik a verébét, a
harmadik meg kacagott mindkettőn. A szarka volt a leghangosabb, de ő sem tudott
igazságot tenni. Ekkor a cinke elrepült a bagolyért.
- Nagyon kérlek, tudós madár, gyere
és tégy közöttük igazságot, mert hallgatni is rossz a szörnyű veszekedést.
A bagoly nyomban odaröppent és
meghallgatta a fecskét is, meg a verebet is.
- Két esztendeje raktam ezt a
fészket a párommal, olyan erős, hogy még három nyarat is eltölthetünk benne -
szólt a fecske.
- Igaz, igaz - mondták a
fecskepártiak.
- Ketten hordtuk a tollat a párommal
- csicseregte a veréb -, hogy meleg fészkünk legyen télen...Benne laktunk,
mindenki tudja, aki ismer minket. És most ezek a vándormadarak ki akarnak
zavarni bennünket a lakásunkból...
- Úgy van, úgy van - helyeseltek a
verébpártiak.
Nagy gondban volt a bagoly, nem volt
könnyű igazságot tenni. Gondolkozott, töprengett egy ideig, azután így szólt a
két veszekedőhöz:
- Mind a ketten azt mondjátok, hogy
a ti fészketek, hogy ti csináltátok...Hát majd most kiderül, hogy ki ilyen
ügyes fészekrakó...Látjátok, az ajtó mellett letörött egy darabka, aki előbb és
ügyesebben kijavítja, csak az csinálhatta a fészket. Rajta, kezdjetek hozzá!
A fecskepár nyomban felkerekedett,
elröppent a közeli tó szélére, sarat gyúrt, beletett egy szalmaszálat és már
röppent is vissza vele a fészekre.
A verébpár viszont nagyon
meglepődött, csak ugrált, csicsergett, bosszankodott, de amikor látták, hogy a
fecskék már másodszor fordulnak, kénytelen-kelletlen ők is elröppentek a tó
partjára, összecsipegettek egy kis sarat és repültek vissza. De olyan
ügyetlenül dolgoztak, hogy mire a fészekhez értek, minden kihullott a
csőrükből. Még borzas tolluk is sáros lett.
Amikor a madarak meglátták a két kis
sáros verebet, olyan hangosan csipogtak, csicseregtek, kelepeltek, fütyültek,
hogy még a bagoly is befogta a fülét, a szarka meg felröppent, hogy
szomszédjának ő mondja el elsőnek a hírt.
A fecskepár nem törődött a nagy
lármával, csak hordta a sarat és javította a fészket.
A borzas verebek ekkor megint
felröppentek, úgy, mintha megint vissza akarnának menni a tó partjára, de
útközben másfelé szálltak. Egy udvaron a vályú szélére röppentek, lemosták
sáros csőrüket, aztán elmentek másik fészket keresni. Azóta nem is látták őket
még az eresz közelében sem.
A bagoly is elrepült, mert tudta,
hogy itt már nem kell neki igazságot tenni. A fecskék meg boldogan rendezgették
fészküket, hogy őszig felneveljék a kicsinyeiket.
/Forrás: "Tavasz van
gyönyörű"/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése