Erdőből jött a faluba a lány -
zörgött szegény a házak ajtaján.
Félt a sötéttől, hogy az este nőtt
és sehova se engedték be őt.
Oly lassú-hosszú-lassú a magány -
mindig egyedül, minden éjszakán.
És sehova se engedték be őt,
félt a sötéttől, hogy az este nőtt.
S reggel, hogy rózsa nyílt kelet egén,
lehullt a földre és meghalt szegény.
/Ford.: Kosztolányi Dezső/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése