Volt Torkilnak két leánya,
- hej, fel a táncra! -
egy se kelt a napvilágra.
- Lábad a döngő padlón járja,
s vágyad fürgébb táncra ha lobban,
dőlj bele jobban!
Addig-addig aludtak ők,
fekhelyükre nap sütött.
Reggel addig voltak ágyban,
már nap ömlött szét a házban.
Belép Torkil a lányszobába,
szebbik lányát költi, rázza:
- Kelj fel, Katrin, mert hivat,
érted küldetett a pap.
Tán csak nem hivat hiába,
hogy lovagolj át, azt kivánja.
Felül Katrin, és fel is kel,
s lassan öltözködni kezd el.
Selyemingét ott felölti,
mit kilenc lány varrt ki néki.
Erre ölt egy kék ruhát,
mit arannyal szőttek át.
Ágy szélére ülve most
harisnyát húz, rőt-pirost.
Rőt harisnyát szép cipővel,
mit lánykéz mosott le vízzel.
Aranyfésüjét veszi,
haját kendőn fésüli,
haját kendőn bontogatja,
aranycsattal összefogja.
Majd az istállóba megy ki
paripáját kiszemelni.
Választ újat, még újabbat,
szerszámozza a legszilajabbat.
Nincs az istállóban szolga,
zablát ő maga rak fel lóra.
Ház körül éppen senkit sem lát,
maga teszi ló szájába a zablát.
S nyargal Katrin egymaga,
trappol az úton a lópata.
Mikor a rétnél elkocog,
lát három zarándokot.
Mikor a réten túlléptetne,
két zarándok jő vele szembe.
Mikor a féluton poroszkál,
egy zarándok éppen ott áll.
- Katrin, hallod-é szavam,
lennél-é az ágyasom?
Mért hogy ifjan halni mennél,
csak hogy kedvesem ne lennél?
- Ifjan inkább elveszek,
semhogy ágyasod legyek.
Kardját ott a férfi kirántja,
Katrint két darabba vágja.
Merre a lányka-vér folyott,
minden cseppen fény ragyogott.
Ahol a lányka-fő hever,
csoda-víz tör az égre fel.
Törzse nyughelyén pedig
tornyos templom emelkedik.
Megy a zarándok a tanya felé,
ott meg Torkil áll elé.
- Te zarándok, hallod-e,
Katrin lányom láttad-e?
- Tegnap bizony látva-láttam
Máriának templomában.
Torkil, adj szállást nekem,
beteg vagyok rémesen!
- Házam itt áll tárva-nyitva,
több zarándokot is befogadna.
Ása, lányom, gyújts világot,
ágyba vágyik a zarándok!
A lány odalép az ágyhoz
és a betegnek jól megágyaz.
- Ása, aludj velem erre az éjre,
kapsz egy szép selyeminget érte.
- Lássam előbb a selymedet,
aztán hálok csak veled.
Amikor az inget megpillantja,
nénje jelét felismeri rajta.
- Ása, aludj velem erre az éjre,
kék ruhát adok neked érte.
- Lássam előbb a ruhát, ide tedd,
aztán hálok csak veled.
Amikor a ruhát megpillantja,
nénje jelét felismeri rajta.
- Ása, aludj velem erre az éjre,
színarany hajdíszt adok érte.
- Lássam előbb a hajdíszedet,
aztán hálok csak veled.
Amikor a hajdíszt megpillantja,
nénje jelét felismeri rajta.
Ása kisurran az ajtón át.
- Zarándok, jóéjszakát!
Apjához megy s szól: a lányod
ő ölte meg, a zarándok!
- Ily hírt hozni nekem ki mer?
Ilyet tenni nekem ki mer?
- Ily hírt hozni én merek,
s a zarándok tett ilyet.
Torkil szolgákat hivat:
- Erdőn máglyát gyújtsatok,
erdőn máglyát gyújtsatok,
és a zarándok égjen el ott!
És a zarándok ott égett el,
kint az erdőn jókor reggel,
ott égett el hajdan-időben
- Hej, fel a táncra! -
ott égett el a zöld erdőben.
- Lábad a döngő padlón járja,
s vágyad fürgébb táncra ha lobban,
dőlj bele jobban!
/Ford.: Tellér Gyula/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése