Felejtősnek civakodások,
elutazások, levelek.
Meghalunk, ittmarad
az emberek szomorúsága
alig-érezhető nyomunk után.
alig-érezhető nyomunk után.
Egy hullám, amely kiszaladt
álmainkból, fülünkből,
elfáradt napjainkból.
Annak nyoma után,
akiről egyszer
azt mondtuk: én.
Minek is háborogni
az életre, az emberekre, rátok, magunkra,
hiszen elmegyünk
egy hullám hátán
az emberek közül,
oda, ahol nem hó és nem sinek,
hanem muzsika méri
a messzeséget
sírdombjaink között.
/Ford.: Rab Zsuzsa/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése