Milyen váratlan ajándék:
tücsök!
Bár nem kemence, csak szekrény zugában.
Akár gyermekkoromban: csöppre csöpp,
mintha olvadó eresz sirdogálna.
Nem az otthonom ez,
a tücsök sem enyém.
De felébreszt mégis, nekem reszelget.
Olyan a hangja, tiszta és szerény,
mint megjavított óraszerkezetnek.
Vagy mintha kis fúró zengene valahol.
És a huzattól borzongó szobában
kis lyuk támad,
s mind mélyebbre hatol
észrevétlen a ház padlózatában.
És álmatlanul hánykolódtam ott,
hol örömmel, hol bánattal vitázva.
S szétmosva
a kőfundamentumot,
tavaszi hólé zúdult be a házba.
/Ford.: Rab Zsuzsa/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése