Mindig a szélre vágytam,
mindig a szélre várok,
szomjas szivemben ébren
virraszt, fülel a vágy - -
hallgatom, dudorász-e?
dudolgat-e magában,
szivem felel szavára
mint álmában madár - -
Tetőkön, falon áthat,
körülvesz nagy fúvása,
mint sátrak sűrű vászna
csattogva ver szivem:
betelt a lobogásban,
fáradt, mint zokogástól,
elalszom, mint karokban,
beburkol sűrű csend - -
így fekszem majd siromban,
beburkol könnyű leple,
romló arcom letörli,
szárítja nedves csontom,
holt tenyerembe fúj majd,
ujjaim emelinti - -
s peregve finom zajjal
széthullanak perceim - -
Be jó is félreállni
örök szerelmek mellé,
be jó lesz elfeküdni
széljárta hűs siromban,
be jó, hogy nincs megváltó,
s hogy feltámadni nem kell,
szétporló csontjaimmal
eljátszik majd a szél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése