Jón Helgason: Tavaszi olvadáskor

Ha síma sziklákon hullám törik,
s felhő bont vitorlát a föld fölött,
rádszól a hűvös nap: "Mi dolgod itt,
tenger vándora, hordalék farönk?"

Hegyoldalon nőtt hamvas áfonya,
hűvös, mohos sziklák testvére, most
fonnyadsz, lapulsz: fölötted ifju fa
gyümölcsöt lenget, frisset, harmatost.

Véred még forr, gyökered gyökerez,
míg körötte giz-gaz és gyom henyél,
de már időd és erőd vége ez,
bús szárnyas tavasz zsákmánya a tél.

Csöpög-csöpög az idegen eresz,
idegen nyelven gyászol majd a szél.

/Ford.: Orbán Ottó/