Azt hitted, álmodsz ma este,
látván fura igézetet,
hogy angyal néz a szemedbe,
míg merengtél tükröd felett.
Menekült Eleonóra,
hosszú sörénye szállt,
hosszú sörénye szállt,
s a hajnaltól elrabolta
az áhitott csodát.
Férjed soha ne lássam,
bár hűséges alak.
Szeretőd vagyok, van szárnyam,
s repülni tanítalak.
A hazug múzsa varázsol
ujjadra büszke jelet,
miről csak álmodoz a pásztor,
a királynál fenségesebb.
/Ford.: Kormos István/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése