Szív a szívhez oly közel
tiszta csillagfényen:
harmatcseppel üde szem
messze néz az éjben:
patkótól cseng a világ,
hallgat az ég sátra,
köztük fonja rám magát
a holdfény sugára.
Úgy néz rőtre gyúlva ma
vissza a hold képe,
mintha vérben hullana
a föld peremére:
most riadtan felsuhan,
fénye szende ének,
s én is szégyellem magam,
ha szemébe nézek.
/Ford.: Keresztury Dezső/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése