György vitéz, a kappadóciai,
elvetődött egyszer Libya tartománynak Silena nevű városába. Ezen város
szomszédságában volt egy tenger nagy mocsár, ebben egy vérengző sárkány
rejtezkedett, mely sokszor megszalasztotta az ellene felfegyverkezett népet, és
ha a város falaihoz közeledett, leheletével mindenkit megfertőzött. Ezért a
polgárok naponta két-két juhot adtak neki, hogy mérgét lecsillapítsák, különben
behatolt volna a város falai közé, beszennyezvén ott a levegőt, hogy sokan
elpusztultak tőle.
Mikor azonban már a juhok fogytán
voltak, s főképpen mert több juhot már nem tudtak szerezni, azt határozták,
hogy a juh mellé egy-egy embert fognak adni. Mikor tehát sorsot vetve
mindenkinek fiát-lányát sorjában kiszolgáltatták, és a sors nem ismert
kivételt, a sárkány már csaknem mind felfalta az ifjakat és leányokat, végül a
király egyetlen lányára esett a sor, és ezt jelölték ki a sárkány számára.
Ekkor a király igen megszomorodott, és így szólt:
- Vigyétek el aranyamat és ezüstömet
és fele királyságomat, csak leányomat bocsássátok szabadon, hogy ne kelljen
ilyen halállal meghalnia.
De a megdühödött nép így felelt
néki:
- Te hoztad, király ezt a törvényt,
és elpusztultak fiaink és lányaink, te meg a te lányodat meg akarnád váltani?
Ha be nem teljesíted, amit a többiek számára elrendeltél, felgyújtunk házaddal
együtt.
Ekkor a király siratni kezdte
leányát, mondván:
- Jaj nekem, édes leányom! Mit
tegyek érted? Vagy mit mondjak? Sohasem fogom meglátni menyegződet? - És a
néphez fordulván mondotta:
- Kérlek benneteket, adjatok
legalább nyolc napot, meggyászolni a leányomat!
Ez meg is adatott néki, a nyolc nap
elteltével pedig újból visszajöttek alattvalói, és hangosan mondották:
- Mire való, hogy elveszejted
népedet leányod miatt? Íme, mindnyájan elpusztulunk a sárkány leheletétől.
Ekkor a király látva, hogy leányát
meg nem szabadíthatja, királyi ruhába öltöztette őt, s megölelvén, könnyek
között így szólott hozzá:
- Jaj nekem, édes leányom! Azt
hittem fiúgyermeket fogsz kebleden nevelni, és most elmész, hogy a sárkány
prédája légy! Jaj, édes leányom! Azt hittem fejedelmek lesznek hivatalosak
lakodalmadra, palotámat gyöngyökkel ékesítem, hallani fogom a tympanumok és
orgonák hangját, és most elmész, hogy a sárkány prédája légy! - És csókjaival
borította, és elbocsátotta őt e szavakkal:
- Ó, leányom, bár előtted halhatnék
meg inkább, mintsem téged elveszítselek!
A leány pedig atyja lábaihoz borult,
és áldását kérte fejére. Midőn az megáldotta őt, elindult a tó irányában.
György vitéz arra jártában
véletlenül meglátta a síró leányt, s megkérdezte, mi baja. Az pedig így felelt
neki:
- Ülj nyergedbe gyorsan, jó vitéz,
és fuss innen, nehogy velem együtt te is halálodat leld itt!
György így válaszolt a
királyleánynak:
- Ne félj, leányzó, inkább mondd meg
nekem, mire várakozol itt a nagy sokaság szemei előtt.
Mire a leány így felelt:
- Amint látom, derék ifjú,
bátorságos a te szíved, de vajon velem együtt meg akarsz-e halni? Menekülj
innen!
Erre György:
- Én innen el nem megyek, amíg nekem
őszintén el nem mondod, hogy mi a bánatod.
Amikor a lány mindent elmondott, a
lovag így szólott hozzá:
- Ne félj, leányzó, mert meg foglak
téged szabadítani.
Az pedig így felelt:
- Jó vitéz, siess inkább magad
menteni, nehogy velem együtt vessz el! Elég, ha én magam pusztulok el, mert
engem ugyan meg nem szabadíthatsz, s magad is velem veszel el.
Amíg így szólottak egymáshoz, hát
csak jön ám a sárkány, fejét a tó vizéből kiemelve. Ekkor a lány reszketve
mondotta:
- Fuss, jó uram, fuss el sebesen!
De György vitéz felült a lovára,
megerősítette magát, és a szemközt közeledő sárkány elé lépett vakmerően.
Lándzsáját bátran megcsóválta, s a sárkányt súlyosan megsebezvén, a földre
terítette, majd szólt a leányzóhoz:
- Ne késlekedj, hanem vesd övedet a
sárkány nyakába, leányom.
A leány úgy is tett, mire a sárkány,
miként engedelmes kutya, követte őt. Amikor pedig bevezette a városba, a nép a
dombokra és a hegyekre futott láttára, mondván:
- Jaj nekünk, most már mindnyájan
elvesztünk!
Mire György intett nékik, és így
szólott hozzájuk:
- Ne féljetek! Azért jöttem én
tihozzátok, hogy a sárkány veszedelmétől megszabadítsalak benneteket, mert íme
a sárkányt meg fogom ölni.
Azzal kihúzta kardját, és leszúrta
vele a sárkányt, aztán meghagyta, hogy vigyék ki a városból. Négy pár ökör
vonszolta ki a mezőre a sárkányt. A király György vitéz tiszteletére templomot
épített, s ennek oltáráról élő vízforrás csobog, mely a betegeket meggyógyítja.
Aztán mérhetetlen sok pénzt hordatott György elé, amit az elfogadni nem
akarván, a szegényeknek adatott.
György vitéz ezután még sok bölcs
dologra megtanította a királyt, majd megcsókolván őt, eltávozott.
/Ford.: Petrolay Margit/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése