A férfi csak ezt tudta a halálról:
hogy elvisz és a némaságba lök.
De hogy a lány az árnyvilágba pártolt,
s reáborult a titkos, néma köd,
és a szeméből elsuhant szelíden,
azt hitte, hogy mint bolygó, anda hold
süt mosolya a túlvilági színen,
s az alvilágnak csöndesen dalolt:
A férfi otthon lett a sírokon,
s minden halott olyan közel-rokon
lett néki: és ha vigasztalta más,
csak hallgatott, mert tudta, hogy csalás,
vallotta, a sír jó, a sír örök –
s lesimította néki a rögöt.
/Ford.: Kosztolányi Dezső/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése