Hószinű rózsa alélt-pihegett odakinn.
Két betű-karc a leány jeges ablakain.
Gerle-raj, álmok hópiheforgatagán.
Már korareggel a vágy íze is halovány.
Ablaka mellett várt a leány – valahol
Tengeren át a tavasz lebegett, kibomolt.
S este a földi világ elaludt, hazatért.
Éj, csupa csend: s a leány zokogott, de kiért?
A rózsa ez éjen alélva lehullt odakünt,
Reggel a gerlecsapat vakított – s tovatűnt.
/Ford.: Görgey Gábor/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése