2014. augusztus 11., hétfő

Vörösmarty Mihály: Rózsa voltál…


Rózsa voltál, rózsa,
De csak elfonnyadtál.
Aggott vőlegénynek
Kebelén hervadtál.
Piros kis orcáid
Lettek liliommá,
Beestek szemeid
Szomorú sírommá.
Ha tudnám, galambom,
Hogy Isten meg nem ver,
Ölembe vennélek
Mikor urad hever.
Tán ifjuságodban
Ismét megujulnál,
Meleg karjaim közt
Piros rózsa volnál.
Tán azt is mondaná,
Ha nem unná magát,
Hej pajtás, nevetem
Világ bolondságát.
No de így is megvan,
Amúgy is elhagytál,
Tömött erszény után
Nagyon szomjúhoztál.
Kidől a redves fa,
Rajta gomba terem,
Ne remélj, galambom,
Nincs már több szerelem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5