Friedrich von Matthisson: Adelaide

Híved egymaga bolyg a zsenge kertben,
melyben áradoz édes bájderengés,
bimbós ágak rezgő ívein által,
Adelaida!

Tükröződő folyamon, Alpok havában,
hulló napnak arany felhői ormán
csillag-téreken is fénylik a képed,
Adelaida!

Súgja est-fuvalom a gyenge lombban,
május virág-harangja csengi fű közt,
hullám zsongja és fülemüle fújja:
Adelaida!

Majd csodás lesz! - a síromon szárbaszökken
egy szép virágszál a szívem porából:
minden bíbor-szirmáról ez világol:
Adelaida!

/Ford.: Jékely Zoltán/