A bükk mondja: Az én munkám a lomb.
Fa vagyok, nem gondolattal beszélek.
Kifejezésem ágas-bogas élet,
a lomb vagyok, a por fölött a dóm.
Hívó melegre gyors szivem felel,
megzendülök a tavaszi derűben,
s mindenkihez szólok, és egyszerűen.
Ámulsz, hogy rozsdabarnán kezdtem el!
Mint erdőm jelzi, nyárbarát vagyok.
Jólesik, ha rám ködök telepednek:
magam is eső, szeretem a nedvet.
A hő meghal: én zölden lobogok.
Komoly munkában töltöm a telet.
De lényem előbb szétöntöm az őszbe.
Szineimet még sose nélkülözte:
szőnyege vagyok, bársonyrőt liget.
/Ford.: Szabó Lőrinc/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése