Por és legyek. Ólomszínű a lég fenn,
honnét az égmorajlás visszaroppan,
és mint hattyúraj, koszos úsztatóban:
fehér felhők a hamuszürke égen.
Habját a tenger elsimítja kéken,
míg medre fölött villám fénye lobban,
és nagymessze, derűsebb távolokban
rőt cikcakkját kirajzolja serényen.
Egy álmatag fa bólog szenderegve,
néma csend van egy hosszú pillanatra,
majd sirály száll, lég rebben szárnycsapástól,
sugár hasít szikrázva a terekbe,
és a párolgó, füstölgő talajra
zúgó cseppekben lezúdul a zápor.
/Ford.: Tellér Gyula/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése