Az első választás története
Nagyságos Katánghy Menyhért képviselő úr viszontagságos élete,
kalandjai, szerencsétlensége és szerencséje.
Katánghy János, akármilyen dzsentri is
volt, akármekkora nemesi „ypsilon” is kolonckodott a neve végén, elhatározta,
hogy előrehalad a boldogulás útján, taníttatni fogja fiait. Károlyt mérnöki
pályára adta, de elkésett vele, mert mire a diploma a kezébe került, befejezték
a tagosítást, minden határ fel volt méricskélve. Pál ezért jogásznak tanult, de
akkorra meg a jogi pálya változott meg, tisztségből mesterség lett. Megszűntek
a hosszú pörök, nem győzték a vármegyék. A harmadik fiúból, Menyhértből ezért
lett orvos, hiszen az könnyű tudomány, mert ha meggyógyítja a beteget, az
hálás, ha pedig nem gyógyítja meg, akkor örökre elnémul.
Menyus az egyetemi előadásokra járt is,
nem is. Az egész ötéves kurzus alatt egyetlen szereplésére emlékeztek a társai.
Operációt imitáltak egy halott boncolásánál, és neki kellett a „beteget”
biztatni, bátorítani. Odalépett a tetem fejéhez és rákezdte:
- Ne hagyja el magát, barátom! Szorítsa
össze a fogait!
Hangos nevetés közepette folytatta:
- Higgye meg, katonadolog az egész, hunyja
be a szemét…
A nevetés megfagyott az ajkakon. A halott
behunyta a szemét. Ilyen hatása még Cicero vagy Kossuth beszédeinek se volt,
hogy a halott feltámadjon. A tetszhalott Varga Mihály aztán később Katánghy
inasává szegődött.
Hanem az egyetem elvégzése után nem élt
meg a diplomájával, hiszen a parasztember nem ér rá betegeskedni, Menyhért
úrnak nem volt páciense. Mikor az öreg Katánghy János meghalt, csak
három-háromezer forint maradt a fiaira. Menyhért előbb Kassára költözött, de
mivel páciensei ott se voltak, elutazott egy német városkába, Prixdorfba
fürdőorvosnak: talán ott akadnak gazdag betegek. Csakhogy ott már praktizált
vagy egy tucat orvos, Menyhért úrnak tehát cselhez kellett folyamodnia.
Állandóan a kocsijában mutatta magát, és zsebóráját figyelte, mintha beteghez
sietne. Mutatta, mennyire elfoglalt. Még éjjel is hallani lehetett a kocsija
zörgését.
Jó ideig semmi eredmény nem mutatkozott,
egy napon azonban mégis beállított az első beteg, Klára kisasszony, Blandi
bárónő lánya. Kissé köhécselt, időnként láza volt. A doktor megvizsgálta, a
fiatal leány arca teljesen lángra lobbant, amikor le kellett vetkőznie. Felírt
a lázra valami port, és gyógyvizet rendelt. A gyógykezelés alatt a leány hálás
szemekkel figyelte a doktort, de csak az anyjának árulta el, hogy több is
rejlik benne, mint hála.
Katánghy egy idő után már rá volt
szorulva a honoráriumra. Sokra ugyan nem számított, de gyógyultnak
nyilvánította Klára kisasszonyt. Nagy volt a meglepetése, amikor megkapta a
száz Napóleon-aranyat. Ilyen magas összeg még talán soha nem fordult elő a
városkában. Hirtelen más színben tűnt fel neki a lány néhány elejtett
megjegyzése. Sietett Blandiék villájához. Szerencséjére egy elszabadult papagáj
alkalmat adott a találkozásra, és este a lány boldogan újságolta anyjának, hogy
Katánghy feleségül veszi.
Két hétre rá az esküvő is meglett. Az
esküvőre megérkezett János király is, becsületes nevén Király János, egy
eldugott székely kisváros, Szentandrás polgármestere, aki domíniumot ígért az
ifjú férjnek, amikor meghallotta beszélőtehetségét. Menyhért testvérei azt
tudakolták, nagy-e a hozomány. Rövidesen kiderült, hogy Klárinak semmi
hozománya nincs, utolsó száz aranyát áldozta fel a férjfogáshoz. A János király
által ígért domínium pedig választási kerület, ahol az öreg korteskedett.
- Svindlerek kezébe kerültem! – összegezte
a fiatal doktor.
Aztán persze Klárin volt a csodálkozás
sora, amikor kiderült, hogy Katánghynak nem voltak betegei, neki sincs jól menő
praxisa.
- Összekerültünk, feleség. Úgy kell nekünk.
Eleinte egy Vas megyei városkában
telepedtek meg, ahol mindjárt kezdetben akadt egy beteg, Montvich Károly János
Mária herceg, huszárhadnagy. Gyakran járt Katánghyékhoz, nyáron Prixdorfba is
utánuk utazott, amikor meg Nagyváradra helyezték, a doktorék költöztek utána.
Végül mindhárman Budapestre kerültek. A rossz nyelvek szerint: szép
orvosné…hercegi hadnagy…szegény férj…világos diagnózis.
Egy farsangon betoppant János király,
kinézett Katánghynak egy választókerületet, Borontót. Komoly befolyással ugyan
nem rendelkezett ott, de praktika is van a világon. Előadta a tervét: Katánghy
először is lépjen be a szabadelvű klubba, majd jelentse be, hogy a borontói
kerületben akar indulni a választáson. Oda fogják adni, mert ott egy erős
ellenzéki, Báró Belendy Péter ül. Aztán hívassa meg magát a vármegye nábobjának
névnapi ünnepségére, de ott tegyen úgy, mint aki nem ismeri őt.
Minden a tervnek megfelelően történt.
Katánghy Menyhért a főispánnal, aki Kassán iskolatársa volt, március 12-én
beállított a székelyek nábobjához, Fekete Gergely uramhoz. A bútorokat
kipakolták az udvarra, hogy a sok vendég elférjen. Az első szobában olyan
garmadában álltak a szürke farkasprém bundák, hogy a gerendát érte. A
másodikban lépni nem lehetett a nagy sereg embertől. Itt volt János király is,
de olyan szúrós szemekkel nézett Menyhértre, hogy nem merte megszólítani. A
harmadik szobában a kártyázók ültek, folyt a ferbli. Ott volt gróf Tenky Albert
is, a vetélytársa a választáson. Csak néhány tízes bankó volt a zsebében, de
leült közéjük.
Éjfélkor töltött káposzta, sült malac és
tósztok következtek. Aztán folytatódott a kártya. Az ünnepség háromnapos ezen a
vidéken, a negyedik nap a bundaválogatás, mert beletelik a nap, mire az
egyforma bundák közt mindenki megleli a magáét. Menyhért azt tapasztalta, hogy
János királynak nincs valami jó híre a kerületben. Meg azt is tapasztalta, hogy
az ő tekintélye növekszik. A szabadelvű párt elnöke úgy beszélt róla, mint aki
máris választási követ. Nem értette, mit csinálhatott ez a János király, ha itt
annyira nem szeretik.
Nem tett az egyebet, csak elfecsegte,
hogy az ispán valamit akar ezzel a Katánghyval. Képviselőnek akarja varrni a
borontóiak nyakába. De azt ő nem engedi. Macska legyen, ha engedi. Erre már
csak virtusból is kiálltak az urak Menyhért mellett. Otthon parancsoljon a
Király úr!
Olyan sikeresen folytatta az
aknamunkáját, hogy lassan mindenki Katánghy oldalán állt. Már csak az üthette
volna ki a nyeregből, ha Tenky gróf föllép.
Menyhért sokallta már a vendégséget,
elhatározta, hogy megszökik. De a szolgálólányok figyeltek ám a vendégszökésre,
nem akartak szekeret fogadni. Akadt mégis egy, Borbála, aki hajlandó lett volna
rá, ha Katánghy elvinne két levelet, egyet a királynak, egyet a püspöknek.
Borbála ugyanis férjnél volt, de a férje meghalt. Mégsem mehet újra férjhez,
mert a férje feltámadt. Menyhért ebből ráismert az inasára, Varga Mihályra. Ha
a király azt válaszolja, hogy aki meghalt, az már nem jobbágya, vagy ha a
püspök azt feleli, hogy az ember addig él, amíg a lelke el nem száll, akkor
semmi baj, mert újból férjhez mehet. Katánghy megígérte, hogy eljár Borbála
ügyében, ezért a lány előkerítette a bundáját, és jelzésképpen bevitte a
szivartárcáját.
A harmadik napon már mindenkinek
elfogyott a szivarja. Olyan nagy kincs birtokába jutott Katánghy, hogy mindenki
sóvárogva pillantott két megmaradt britannikájára. Ő gáláns mozdulattal
átnyújtotta az egyiket Tenky grófnak. Az elégedetten nagyokat szippantott
belőle. A főispán kérdésére, hogy elindul-e a választáson, azt felelte:
- Ah, üres beszéd! Egy pillanatig talán
gondoltam, hogy föllépek, ha más nem akad, de már úgy nézem, akadt – és
Katánghyra hunyorított.
A britannia leteperte.
A kártyán egyfolytában nyert. Aztán
hallotta, hogy megkoccantják az ablakot. Átadta lapjait egy kibicnek, és
csöndesen kiment. Három óra múlva már Brassóban volt. Három hónap múlva
egyhangúan megválasztatott Borontó országgyűlési képviselőjének.
A második választás története
A körtvélyesi csíny
Katánghyné körbeutazta az egész
kerületet, és elpanaszolta a borontói asszonyoknak, hogy a képviselői élet a
férjét lumppá tette, elfordította a családjától: rimánkodott, hogy ne válasszák
meg a férjét. Így a következő választáson Borontóban egy örményt választottak
meg képviselőnek.
De Katánghy Menyhértet is
megválasztották, csak száz mérfölddel odébb, Körtvélyesen. A klubban keveset
sikerült megtudnom. Katánghy, amikor értesült róla, hogy nincsenek Borontón
esélyei, nekiindult. A vonaton összejött régi iskolatársával, egy Brand Károly
nevű bécsi gyárossal. Mivel többet nem sikerült megtudnom az ügyről,
riportereket küldtem a helyszínre. Bárkány Samu nyomozta ki a körtvélyesi
történetet.
Körtvélyes városka a Kemese vizének bal
partján fekszik, igénytelen kis város apró házakkal, de királyi város,
megilleti a jog. Tiszteletre méltó, de ósdi nézetekkel. Afféle se hús, se hal
polgárság, mely mindig a legutolsó argumentumnak ad igazat. A lakosság kivétel
nélkül ellenzéki, nem volt kétes a szabadelvű párt győzelme, csak a jelölt volt
bizonytalan. A polgármester, Röszkey Pál oldotta meg a kérdést, miután kérő
állított be a házához, neki pedig négy hajadon leányzója volt.
A szomszéd vármegyében lakó Kovinyi János
volt a kérő, meglehetősen elszegényedett tót nemes, szeretett volna szerencsét
csinálni. Megismerkedett a legidősebb Röszkey kisasszonnyal, Minkával, és
megkérte. A polgármester kérdésére elmondta, hogy a birtokaiból akarnak élni.
Elég mostoha a föld, de jó évben kétezer forintot is hoz. Rossz évben meg
háromezret, mert ő az adományokat kiosztó bizottság elnöke. Meg is lett az
eljegyzés, Röszkey pedig beajánlotta a főispánnál képviselőjelöltnek. A
lutheránus kántor még transzparenst is készített:
Vinum vini,
Vivat Kovini!
Röszkeyék Bécsben vették meg a kelengyét,
visszafelé jövet a vonaton bemutatták nekik Brand Károly bécsi gyárost, egy
eleven milliomost. A csinos férfi rögtön elkezdett Minka körül forgolódni, és
útját megszakítva azonnal Körtvélyesen maradt vendégeskedni. Röszkey arra
gondolt, hogy Minkának vannak húgai is, de Ámor nem hagyta a szövetjét
szétfejteni, Brand a vacsoránál megkérte Minka kezét. Próbálták lebeszélni
róla, de sikertelenül. Másnap pedig megjött a bécsi sógor távirata: „ Az illető
igen derék és nagyon gazdag ember, értéke másfél millió.” Minka szíve is a
bécsi gyáros felé hajlott. „Kovinyinak meg úgyis jut egy mandátum” – mondták.
Ezt követően találkozott a vonaton Brand
régi iskolapajtásával, Katánghy Menyhérttel, és mindent elmesélt neki. Katánghy
így kombinált: a menyasszonnyal járt a mandátum, a menyasszonyt elvitte Brand,
miért ne vihetném el én a mandátumot? A fővárosban két napig ácsorgott a
miniszterelnök előszobájában, mire bejutott. Előadta, hogy őt a felesége
kibuktatta Borontón, de a körtvélyesi kerületet megszerezné magának, ha kapna
egy-két támogató szót. Erre a miniszterelnök fölhívatta a főispánt meg a
polgármestert audienciára. A klubban találkoztak. Már csak hat nap volt a
választásig. Kovinyi zászlói, kortesplakátjai már kinn függtek a városkában, de
Katánghy zseniális tervvel állt elő. A polgármester ravaszul húzta be a fejét a
lapockái közé. A főispán is, Röszkey is a miniszterelnökre néztek. Ő a
polgármester vállára ejtette a kezét, és azt mondta:
- Nem bánom, ha meg lehet csinálni.
De ez a Katánghynak nem volt elég. Addig
kérlelte a miniszterelnököt, amíg azt nem mondta:
- Szeretném, ha megcsinálnák.
- Meglesz – mondá a polgármester,
felvillanyozva a vállán nyugvó kéztől.
Először is sürgöny érkezett Körtvélyesre
a főjegyzőnek: „ Sürgősen falragaszok nyomtatandók, melyeken holnap négy órára
nagy értekezletre hívd össze a város polgárait. – Röszkey.” Amikor a
polgármester megérkezett, elmondta a főjegyzőnek, hogy ő megy föl az
országgyűlésre, mert a miniszterelnök így kívánja: Kovinyi zászlóit leszedetik,
maradjon otthon: az új polgármester pedig majd a főjegyző lesz.
Az értekezleten ugyanezt színesebben
mondta el Röszkey, a Kemese hajózhatóvá tételéről beszélt, és arról, hogy az
országgyűlésbe olyan meghatározó személy kell, mint ő maga. Senki nem mert
ellenkezni a körtvélyesi diktátorral. Kovinyi csak késve érkezett, a
polgároktól tudta meg, hogy a kikosarazás után a mandátumát is elvesztette. A
lutheránus kántor lecserélte a transzparens erre:
Másnap megérkezett a főispán.
Voluntas Dei:
Vivat Röszkey!
- Miféle ostobaság történt itt? – kérdé egy
Röszkey zászlóra mutatva.
Elmondták neki a történteket, mire újabb
értekezletet rendelt el. Azt mondta, hogy neki is szüksége van a
polgármesterre, nem hagyja elmenni. Hamarosan Kovinyi jelentkezett nála,
elégtételt követelt. A főispán megígérte neki, hogy Röszkey nem kap mandátumot,
de cserébe támogassa a polgármesterrel szemben az új jelöltet. Kovinyi nem
értette, miféle új jelöltet, amire őméltósága egy bölcsességgel felelt: „ A levesfőzéshez
könnyebb új fazekat elővenni, mint a réginek az összetört cserepeit
ragasztgatni. Az idő igen rövid ahhoz.” Kovinyi lehorgasztotta a fejét, de
mindenáron ki akarta ütni Röszkeyt a nyregeből.
A főispán megtanácskozta bizalmas
embereivel, hogy mi történjék az értekezleten. Röszkey nem lehet jelölt,
Kovinyi tegnap óta úton-útfélen gazemberezi a polgármestert, ő sem lehet,
nincsen sansza. Ekkor ajánlotta az összegyűlteknek Katánghy Menyhértet mint
kitűnő politikust. A név nem mondott senkinek semmit, a gyógyszerész föl is
jegyezte gyorsan, egy kis üres helyet keresve valami recepten. És most már a
szöveg egymás után olvasva így festett: „ Katánghy Menyhért. Borban vagy
ostyában beveendő.”
A főispán pedig táviratozott Katánghynak:
„ Az esti vonattal jöhetsz, zászlókkal és egyebekkel.” Az értekezleten
Kozsehuba Flóris szónoklata hangzott el, és az egybegyűltek őszinte kérésétől
meghatva Röszkey visszalépett. A gyógyszerész Katánghy Menyhértet javasolta
helyette, akit egyhangúlag el is fogadtak.
Kovinyinak még sikerült Katánghy
megérkezése előtt a maga pártjára csábítani a csizmadiákat és a pékeket. A
programbeszédet ezek ki is fütyülték volna, ha Katánghynak nem jut eszébe mentő
ötlet. Váratlanul így folytatta:
- Mikor én a száműzetés kenyerét ettem… -
erre csönd lett -, Párizsba érkezett egy nénénk, Kossuth Lajos dicső
hazánkfiának egy rokona. A batyujából kigurult egy fél kifli, egy magyar kifli.
Én még olyan jót, édeset nem ettem… - az összes pék könnyezett -, aztán a
cipőiről, e drága cipőkről csókoltuk le a haza szent porát… - , sírtak a
csizmadiák is, a játszma meg volt nyerve.
Harmadnapra egyhangúlag megválasztották.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése