Fekete felleg
terped felettünk,
borzongás kel
hideg szemekből.
Támadna szél csak! Elűzné
hegyeken túlra
a fekete felhőt.
A kék magasban
az aranymadár-nap -
nem énekelt-e
bennünk
ujjongó énekeket?
S most csak didergünk
a zord vizeknél,
szomorú fűzfák
őszi éjben.
/Ford.: Lator László/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése