A szürke tenger, a fekete táj:
a hold, mint sárga, görbe kés:
s az álmokból riadó pici
hullámok tüzes gyürüi,
mikor az öbölbe fordulok, és
csónakom a parton megáll.
Aztán egy mérföld sós homok:
három dűlőn túl a tanya:
ablak, kopogás, gyors sercegés,
kék gyufaláng, mely elenyész,
egy nő halk, s boldog sikolya,
s két szív, mely egymáson dobog!
/Ford.: Szabó Lőrinc/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése