Angol ballada: A Douglas-tragédia

"Riadó, Lord Dauglas!", a nő rikolt,
"kelj, s öltsd, nosza, ragyogó vérted!
Sose tudják meg, hogy egyik lányunk
éj évadján lelt férjet.

Riadó, fiaim, hét vakmerő!
Nosza, öltsetek inget-vértet.
S vigyázzatok, van még egy hugotok,
s a nagyobb éjten lelt férjet!"

Lady Margaret ült hószín paripán,
Lord William hátasa szürke:
vágtattak, az éjszaka néma volt,
és néma a lord jó kürtje.

Lord William akkor hátratekint,
csak úgy a bal vállán át,
és lát a réten egy kis csapatot,
látja a lány hét bátor bátyját.

"No, szállj le, Lady Margaret", szólt,
"lovamat fogd, kérlek, s várj ott,
míg hét bátor bátyáddal én,
míg apáddal kiállok."

Hát várta csak a lány keserű szívvel,
nem csordult könnye egy se.
Így látta, a bátyjai elhullnak,
velük apja, ki úgy szerette.

"Ó, Lord William, fogd vissza kezed!"
szólt, " túl mély sebet oszt kardod,
lelek én e világon még szeretőt,
de apám nem lesz több, hallod!"

Szól, s oldja le szép holland selyem
kendőjét, veszi a kezébe,
köti vele apja sok iszonyu sebét -
folyt, mint bor, a férfi vére.

"Ó, válassz, válassz, Lady Margaret,
eljössz-e, vagy itt maradsz-e?"
"Megyek én, megyek én, ó, Lord William"
szólt, " nincs már társam, csak te."

És fölsegítette a lovára a lord,
a fehérre, övé meg a szürke,
így lassan tovalovagoltak hát,
most sem fújt senki a kürtbe.

És lovagoltak, lovagoltak csak,
és hold fénylett fenn, sápadt:
így értek el egy ónszín forrást,
ott megálltak s leszálltak.

Leszálltak a lóról, inni csak épp
az iramló-friss permetből,
de a habokon a lord szíve vére futott,
s Margaret szíve dermedt ettől.

"Kelj föl, kelj föl, Lord William", szólt,
"Úristen, megsebesültél!"
"Csak skarlát köpönyegem árnya rohan
a hideg vízzel, mint hűlt vér."

És ellovagoltak a forrástól,
lovagoltak a holdsütésben,
s a lord anyjának házánál
leszálltak a lóról szépen.

"Ébredj, ó, ébredj, lady, anyám!
És kelj föl, fiadat ereszd be!
Nyiss ajtót néki: ma éjszaka, ó,
szép hölgyét", szólt, "elnyerte!"

Szólt: "Vesd meg az ágyam, lady, anyám,
vesd jó szélesre, puhára,
s Lady Margaretet fektesd hátamhoz,
így lesz majd mély fiad álma!"

Éjfél sincs, s Lord William halott,
s Lady Margaretet hajnal előtt még.
Ó, bárhol e földön a hű sziveket
az egek jobban segítsék!

Lord William nyughelye lett Mary's Kirk,
Lady Margareté Mary's Quire:
a hölgyén vérszín rózsa virít,
vadrózsa fut a hős sírjáról.

/Ford.: Tandori Dezső/