Késő este, magányomban,
Félig ébren s fél-álomban,
Feltünik a multnak képe.
Elsiratom: vége, vége.
Egymást váltja a sok emlék,
S szobám mintha fénnyel telnék.
Beragyogja lelked fénye!
Elsiratom: vége, vége.
Éjfél van már…Sírok nyilnak.
Sírfenékről visszahivlak,
Lelkem eltünt üdvössége!
Elsirattam? vége, vége.
Jöjj csak egyszer, végbúcsura,
S lebben árnyad…Látlak újra,
Édes hangod rezg a légbe’,
Elsiratom: vége, vége.
Mellém ülsz s én átkarollak,
Éj-szemeid rám mosolygnak
Rám mosolyg az égi béke,
Elsiratom: vége, vége.
S lámpám fénye hogy meglebben:
Boldogságom álma rebben,
Elfedi a sírnak éje!
Elsiratom: vége, vége.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése