Megállottak a szelek:
szőke kislány közeleg,
jön a dűlőn a porban,
ebédet hoz szatyorban.
Hej csibeláb, csibeláb, -
szőke kislány mezítláb:
térdigrózsa a lába,
s rakja az út porába.
Szőke kislány, ne siess,
mert kilötyög a leves:
tedd le inkább, ha nehéz,
hadd pihenjen a kis kéz!...
Húzódik a gyenge váll,
de a kislány meg nem áll:
lép vigyázva, szaporán,
nyomot hagy az út porán.
Óh, be ici-pici nyom,
mint egy karcsú liliom!
Talán nyoma se lenne,
ha ebédet nem vinne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése