Lágy derűvel, szelíd fénnyel,
egy sor szép híves erénnyel
úgy tekintget a szeptember,
mint egy tiszta öregember.
Szökj fel, öcsém, fuss elébe,
üss nagyot a tenyerébe,
és ne sajnálj egy kis mókát,
érte diót, mogyorót ád.
Mint leányszem, ha rejtőzik,
mégis rád les, pedig őrzik -
nézd, a fényes, hosszú szilva
rád kacsingat, mintha hívna.
Kapd a karót, szökj a kertbe,
amit elérsz, üsd le - verd le,
rakd begyedbe, fuss el véle
a szeptember örömére.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése