Haza, barlangok, üregek
csendjébe! S míg rajunk halad,
idézze bakjós, vad vizek
sodrát, sötét hullámokat.
Ez édes óra hófehér,
szerelmes hattyúpároké:
míg rejtekére mind elér,
az esti víz borzong belé.
A morgó fóka boldogan
megoszt párjával zöld odút:
s mi lopva hálunk, társtalan:
álmunk kiszáradt mélyű kút.
Az ember társat lel s hazát,
sóvár sóhajban ég szivünk -
mást sorsa hű baráttal áld,
s egy sincs nekünk!
Egy sincs nekünk!
/Ford.: Csengery Kristóf/
Egy sincs nekünk!
/Ford.: Csengery Kristóf/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése