Boglár-csillag rejtekén,
légytől rejtve fekszem én.
A zöld füvön gyöngyszemek:
harmatcseppből halszemek.
Itt fekszem én, lepkebáb,
várom, legyen napvilág.
Rengés a vadonba kél,
zokog, sóhajtoz a szél,
ring, rázkódik otthonom
zöld és magas oszlopon.
Lepkebáb, bár ég szakad,
száraz és meleg marad.
Délre dél és éjre éj
pillantástól rejtve él
a boglárka-csillagon
esőben is szárazon.
Nappalok és éjszakák,
piros pettyes lepkebáb.
Záporban ring otthonom
virág-fejü oszlopon,
fúva, meghajlítja szél,
hogy a testem fűbe ér,
itt, magányos lepkebáb,
várom, legyen napvilág.
/Ford.: Károlyi Amy/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése