Boglyák közt leltem egy fűlabdacsot,
belépiszkáltam, s máris hagytam ott.
De visszanéztem elhaladva már:
valami moccant, azt hittem, madár.
A búzaföld felé egér futott,
csecsén csüngött a számos csöpp utód.
Furcsán festett, groteszkül szerfelett:
megnéztem hát e furcsa szerzetet,
melyet most elrejt kéklő vadvirág!
Szaladt, ott hagyva síró magzatát.
Ballagtam én is cincogás között,
s ő újra fészkében rejtőzködött.
A kövek közt a víz alig haladt,
poshadt pocsétákon csillant a nap.
/Ford.: Kiskun Farkas László/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése