Már alkonyul: szivem repes,
ha lopva jő az édes éj,
mert hölgyem nyájas és kegyes.
Gyúl bennem édes szenvedély,
rá szomjazik tekintetem,
ha őt se hódolnám körül,
bolond lehetne a nevem.
Harangot megkonditanak,
cseng édesen, kürt zengedez.
Ölelés, csók, nyájas szavak:
válásunk szép jutalma ez,
hogy kínjaink enyhitené.
Ha nem térhetnék többé vissza hozzá,
lelkem szakadna meg belé.
Szerelmünk tiszta és nemes,
nem is kivánna mást szivünk.
Csak megvetésre érdemes,
ki költi széjjel rossz hirünk.
...Jupiter, Vénusz már fakul,
jő a nappal immár,
a hajnal szép sugára hull.
/Ford.: Rab Zsuzsa/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése