Az elválás megsebzett,
átjárta mélyen szivemet:
e bajt a leghűségesebb
leány szerelme hozta rám.
Segíts, szerencse, végre hűn
szeretnem őt, mert válni kín,
s szerelmem szikrányit se szűn
nap estjén s új nap hajnalán.
Nem szeret így az ég alatt
ő mást: várom jutalmamat,
s hogy szerelmünk titok marad:
barnában s zöldben jár e lány.
/Ford.: Kálnoky László/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése