Kósza vándor, hir kerepje,
tömlöcömre térsz repesve,
s víg-csapongón tovaszállsz.
Honnan jössz te, kicsi fecske?
Kicsi fecske, hova szállsz?
Vadvíz nyomán vagy te itt,
hol virág nyílt, ott jövél meg,
börtönömben én pedig
vágyom Észak zord egének
havait és ködeit.
Úgy szeretném látni bár
mind, mit átszel szárnyad útja,
hol fürösztne tengerár,
bús Északom látni újra,
s szállnék, mint a fecske már.
Vágyom látni tűzhelyem,
s ott, mint szoktam, egykor régen,
hol nincs nyomor s félelem,
szeretet hő fénykörében
látni lányom s hű nejem.
Hírt ha küld egy üzenetet
vesztett édes sok javamról,
térültödben, teveled -
repülj, fecském, csak csatangolj,
ne szánj, hagyj itt engemet.
Kósza vándor, visszaszállva,
ha keresnéd, múlt porára
fűzfa hol hajt fürtcsomót,
fecskelányka, fecskelányka,
hol sínylék, nem lelsz te ott.
Ne keresd hát vad-suhamlón
titkos, éjszín síri hantom.
Fecskelányka, látod-e,
költőt rejtő puszta halmon
nincs ciprus se, fűzfa se.
/Ford.: Majtényi Zoltán/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése