Google+ Followers

2014. október 1., szerda

Luís Delfino (Brazília): Szomorú asszony


Midőn vonul, mint nap vagy hold korongja
nyomán rezeg a menny boltján a mély kék,
magam körül érzem sugárverését:
valami könnyűség árad borongva...

érzem: e neszt álmatag élet ontja...
érzem csupasz test gyöngéd remegését...
rózsák szavát...s mint liliomfehérség,
oly boldogíton üde válla dombja...

S hogy úszik illatozó bűvkörében!
A nyugalmas szemhéj alatt a kék szem
tekintete úgy dereng, mint a hajnal!

De mindez, mindez mély bánatba süllyedt...
mint csillag, mely a vízben ringva lüktet,
egy könnycseppben, melyet a szem marasztal...

/Ford.: Majtényi Zoltán/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5