A családi arc vagyok:
a hús romol - élek én,
viszek át vonást, nyomot
az időknek éjjelén,
feledésen itt-amott
általszökellek én.
Az évek-formálta jegy, mely
mint hang, szem s arcvonás
túléli az egyes embert
- ez vagyok, semmi más:
emberben örök, amellyel
nem bír az elmulás.
/Ford.: Tótfalusi István/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése