Én vagyok az, bokron neszező,
Kit az örvösgalambraj
Nem riadva, zajjal
Vesz észre, de turbékolva
Helyén marad, akár ha szólna:
"Hiszen ez csak ő."
Én járok ott, ha ijedős nyulak
Fülüket hegyezik,
Míg a rügyeket eszik,
És nyomban azt jelenti,
Hogy csámcsognak tovább:"Ilyentől senki
El nem szalad."
Rám néz sok könnyes gyászoló,
Ahogy a menet
Tapossa a gyepet,
Síri-csöndesen
Vélik: "Más bánatában ez sosem
Volt tolakodó."
S hallom fentről:"Mi csillagok
Ne nézzünk le zordul,
Ha az ég fele fordul
Hű tekintete -
Ne bántsuk! Vége s kezdete
Velünk ragyog."
/Ford.: Tandori Dezső/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése