Percy Bysshe Shelley: Halál

Meghalnak - vissza egy se tér - nyitott
sírnál névsort olvas a nyomorúság,
egy zavart szemü ősz ifjú motyog,
rokon, barát, szerető neve húz át
a sírkerten - csak holtak, mindenütt -
e jólismert látvány, üres nevük,
kínom, s e sírok, jajszavak -
más semmi sem maradt.

Nyomorúság, te legdrágább barát,
ne sírj! Tudom, hogy úgy sincs vigaszod,
mert láttam: a békés alkony parazsát
vigyáztad ajtódból velük, s lakod
éppoly ragyogó s békés volt, de röpke
reményed elszállt, fejed dér ütötte -
e látvány, kín, sír, jajszavak -
más semmi sem maradt.

/Ford.: Eörsi István/