Robert Burns: A bércek lánya

A nemes hölgy, ha bájos is,
Múzsámnak cifra és hamis,
pompája, rangja untató:
szerelmes bércek lánya, ó.

Cserjések kúszasága, ó,
mély völgyek szittyós lápja, ó,
itt zengek néked éneket,
északi bércek lánya, ó.

Volna enyém hegy-völgy, világ
és minden kertek, paloták:
megtudná minden földlakó:
hogyan szeretlek, lányka, ó.

De állhatatlan végzetem
hány-vet háborgó tengeren,
ám míg erem piros folyó:
szeretlek, bércek lánya, ó.

Barangoljak bár trópuson,
hű szíve nem feled, tudom,
mert becsületes, tiszta, jó
a havas bércek lánya, ó.

Üvöltözhetnek torló habok,
új partot érted kutatok,
hogy Indiának csillogó
kincse övezzen, lányka, ó.

Tiéd szívem, tiéd kezem,
hűségem és becsületem,
míg leterít gyilkos golyó,
csak néked élek, lányka, ó.

Cserjések kúszasága, ó,
mély völgyek szittyós lápja, ó,
már ég veled, már elmegyek,
s téged dalollak, lányka, ó.

/Ford.: Weöres Sándor/