Walther von der Vogelweide: Hogy engem szeretsz-e...

Hogy engem szeretsz-e,
nem tudom: én szeretlek híven.
Csak az bánt, hogy egyre
elnézel felettem hidegen.
Kedves, intlek arra,
nem jó az efajta
szerelem, mint a tiéd.
Nehéz a terhem, vedd felét!

Óvatos vigyázat,
hogy szemed nem vidul arcomon?
Ha javamra válhat,
felpanaszolni sosem fogom.
Arcomat kerülve
(bár kénytelen tűrve)
süsd a földre szemedet,
így köszönts, ha másként nem lehet!

Ha végigtekintek
mindenen, mi szivemnek vigasz,
csak egy drága kincset
látok, Téged, ez már így igaz.
Nemes fényt mutatni
számos nő akad,ki
bátor, szép, jóra való:
akad jobb is - de te vagy a jó.

Úrnőm, vedd eszedbe,
tölthetnéd-e vélem kedvedet?
Egy kedves szerelme
semmi, ha a másik nem szeret.
Kín a vágy magába,
de kettőzve drága
kincse két szívnek: nyilát
külön egyönkőn se üsse át!

/Ford.: Orbán Ottó/