Telünk oly zord! megnőtt a baj s a kár:
hol máskor kedves dal visszhangja száll,
az erdő s rét most elhagyott, sivár.
Bár látnám, hogy útján lapdázva jár
sok lány s a madár is dalolna már!
Beh átaludnám az egész telet!
Csak morgok rá most, ha felébredek,
mert kemény még s jószága rengeteg.
De iszkol majd, ha május közeleg,
s ahol most hó van, virágot szedek!
/Ford.: Eőry Attila/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése