2014. október 29., szerda

Walther von der Vogelweide: Telünk oly zord...


Telünk oly zord! megnőtt a baj s a kár:
hol máskor kedves dal visszhangja száll,
az erdő s rét most elhagyott, sivár.
Bár látnám, hogy útján lapdázva jár
sok lány s a madár is dalolna már!

Beh átaludnám az egész telet!
Csak morgok rá most, ha felébredek,
mert kemény még s jószága rengeteg.
De iszkol majd, ha május közeleg,
s ahol most hó van, virágot szedek!

/Ford.: Eőry Attila/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5