Pósa Lajos: A harkály

Kopogtat a harkály a fán,
Szeretne bemenni talán?
Hol le, hol felkúszva szalad,
De senki sem mondja: szabad!

Meg-megszólal a fa héján:
"Kriű, hühű! Nyisd ki, hékám!
Nyisd ki hangya, nyisd ki féreg!
Minek neked az a kéreg?"

Szót se szól a féreg, hangya,
Azt is nagyon lassan mondja.
Meghúzódik rejtekhelyén,
De a harkály fürge legény.

Mint csak az ács, úgy kopácsol,
Fúr, farag és kalapácsol.
Hántja héját odvas fának,
Benn a lakók bezzeg fáznak.

Csőre éles, mint a véső.
Fut a rovar, de már késő.
Harkály úrfi csípi nyakon,
Hegyen-völgyön lakodalom.

Te harkály, kinn az erdőben,
Köszöntelek illendően.
Védjed a fát, te csak ácsolj,
Fúrj, faragj és kopácsolj!