Google+ Followers

2014. december 29., hétfő

Anna Ahmatova: Mese a sötétköves gyűrűről


1.

Nagyanyámtól-tatárkámtól
az ajándék ritkaság volt:
Miért hullt rám keresztvíz,
Kesergett és perelt is.
De mielőtt meghalt volna,
Így becézett sajnálkozva,
Sóhajtozva:”Jaj, idő!
Unokám már ifjú nő.”
S megbocsátva im, új, heves
Hitvallásom, sötétköves
Gyűrűt hagyott rám: „Tiéd,
E gyűrűvel boldog légy.”

2.

Mondtam sok jó barátomnak:
„Öröm kevés, bánat sok van.” –
S mentem tovább dühösen:
Nincs a gyűrű sehol sem.
S mondta is sok jó barátom:
„Jaj, a gyűrűt nem találjuk,
Tenger mellett, homokban,
Fenyők között, lucsokban.”
S a fasoron utolért egy,
Az, aki a legmerészebb,
Úgy gondolta, rábeszél,
Együtt várjuk be az éjt.
Ajánlatán csodálkoztam,
Haragosan toppantottam.
Ne nézzen rám kedvesen:
„Mire volnál jó nekem?
Ti mindenen csak nevettek,
Ti egymásnak hízelegtek,
S hozzám jöttök virággal,
Menjetek a csudába!”


3.

Majd hálószobámba térve,
Mint fészkére a kis vércse,
Úgy hulltam az ágyra, és
Elgondoltam százszor is,
Hogy’ ültünk le estebédre,
Hogy’ néztem a két szemébe,
Hogyan vártam: rám pillant?
S nem ettem és nem ittam,
S virágdíszes abrosz alatt
Hogy’ fogta meg az ujjamat,
S hogy’ húztam el – pillanat –
És a gyűrű ott maradt.


- - - - - - - - 

Nem jönnek, hogy „Megtaláltuk.”
S messze egy gyors hajót látok,
S egek felvöröslenek,
Vitorlák fehérlenek.

/Ford.: Konczek József/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5