Google+ Followers

2014. december 29., hétfő

Friedrich Hölderlin: A tölgyfák


Kertekből jövök én, hegy szülte fiak, tiközétek!
Kertekből, hol a Természet szelíd engedelemben
él, ápolva meg ápoltatva az emberek által.
Ám ti, ti nagyszerűek, ti ugy álltok az enyhe világban,
mint a titánok, s nem tartoztok, csak magatokhoz,
tápláló-nevelő egetekhez, a földhöz, amely szült,
emberi iskola még eddig titeket sose látott,
boldogan és szabadon növekedtek erős gyökerekből
egymást közt a magasba: hatalmas karral, akár a sas
zsákmányát, a teret markoljátok, s koronátok
napsugaras nagysággal nyúlik a fellegekig föl.
Vagytok, amennyien, annyi világ: mindőtök egy isten,
és szabadon társulva, akár a csillagok, éltek.
Erdőtök nem irigyelném, ha a szolgai sorsot
tűrhetném, s élnék örömest én társasan akkor.
Társasan élni ha nem kényeztetne tovább is a szívem,
rabja szerelmének, de örömmel köztetek élnék!

/Ford.: Rónay György/


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5