Beowulf: Scyld király tengeri temetése (Óangol költészet)

kiszabott ideje    Scyldnek letelett,
Urunk elé járult    a nemes bajnok.
Tengerpartra vitték    vitéz társai,
közeli barátok   amint kívánta,
mikor még a szó    szolgálta Scyldet,
népének kedves    hosszú-éltű királyát.
Kikötőben hajó állt,    ékes orrú,
királynak való,    útra készen:
odatették nyugodni    nagy jó urukat,
aranyadományozót    hajó aljába,
kiváló harcost.    A hajón kincsek,
mérhetetlen sok,    messze földről.
Hírét nem hallottam    olyan hajónak,
kinek fegyverei    ehhez foghatók
kardok, pajzsok:    király mellére rakva
rengeteg kincs,    hogy elkísérje
tengernek    túlsó partjára.
Kevesebb drágasággal    nem díszítette
hűséges népe    ura hajóját,
mint mikor valaha    vízre szállott
kisgyermek-korában,    első ízben.
Színtiszta aranyból    zászlót tűztek
feje fölé,    víz hadd vigye,
útra bocsátották,    bánat szívükben,
mélységes gyász.    Meg nem mondhatják
teljes bizonyossággal    tanácsosztó bölcsek,
halandó harcosok,    hogy a hajó hová jut.

/Ford.: Képes Júlia/