Ím a terjeszkedő dél ragyogása,
mikor árnyékot egy fa sem vet,
s körül a jelenségek haloványra
válnak túl erős fényében a mennynek.
Delelő nap - s meder száraz kaviccsal.
Nem egész napom hát, mit hátrahagytam:
a legszebb órát rejti az a kis fal,
mely bezárul egy sápadt alkonyatban.
Körül forróság: fenn halászmadár száll,
az az élet maradékait nyomozza.
Túl a borulaton langyos eső szitál már,
de az öröm derűsebb várakozva.
/Ford.: Kálnoky László/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése