Nézd ezt a bolhát s benne azt,
mily semmiség, mit tőlem megtagadsz.
Engem,majd téged csíp megint,
s közös vérünk e bolhában kering,
s nem mondhatod, hogy becstelen,
nem bűn ez még s lányságod veszte sem.
Meg se kért és már kéjeleg,
dagad, mert kettőnkből egy vért szedett –
ennyire nem is volnánk képesek.
Három lét benne lel hazát,
nem egyesíthet így a házasság.
E bolha: te meg én, s nekünk
templomunk lett és nászi fekhelyünk.
Szüleidnek morogni kár:
bennünket a vérerek fala zár.
Megölnéd? Ez könnyű neked,
de magadat is megölnéd – ne tedd,
hármas bűn ölni hármas életet.
Kegyetlen, mégis körmödet
ártatlan vér biborja festi meg?
E bolhának, ha vétke volt,
csak az a csepp, melyet tőled rabolt.
S azt hiszed, győztél érvemen,
mert nem vagyok gyöngébb s nem vagy te sem?
Erényed annyit változik
- ha engedsz – amennyit e bolha itt
az életedből a halálba vitt.
az életedből a halálba vitt.
/Ford.: Vas István/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése