Heinrich Heine: Két szerelmes vers

Hullhat ugyan hó halomba,
Jég kopoghat ablakomba,
Szél zörrenhet holt haraszton,
Nem bánom én, nem panaszlom,
Mert szívemben, kedvesem,
Tavasz ég és szerelem.

*

Szemét lefogja két kezem
És szájon csókolom.
S most egyre kérdi szüntelen,
Hogy miért teszem vajon.

Estétől kérdi reggelig,
Éjfélen s hajnalon:
Hogy mért van szemén két kezem,
Míg száját csókolom.

Nem mondom meg, hogy mért teszem,
Hisz magam sem tudom -
Szemét lefogja két kezem
És szájon csókolom.

/Ford.: Lukács László/