Heinrich Heine: Poljuska (befejezetlen)

 

Róna, róna, róna,
dobog rajtad a lovak patkója,
leng fölötted ezrek lobogója,
vér a selyme, szabadság a rojtja.

Messze, messze, messze...
A zabláját jól nekieressze!
Az alvó földet megreszkettesse.
A holtakat benne ébresztgesse...

Lányok, lányok, lányok...

a legényeket ne sirassátok,
bármily messze jár is a rózsátok.

Bátran, bátran, bátran...
ne sírástól haloványan,
de kipirult orcával vidáman
kísérjetek a kemény csatában...

Győzni, győzni, győzni...
Ezt a kürtjelet kürtöld ki!
Nagy a harctér, tán egy egész földnyi,
földből fogunk, mint a fű, kinőni...

/Ford.: Lukács László/