Google+ Followers

2015. január 21., szerda

Gárdonyi Géza: Lúdháború


Lúdországban, a tó partján,
vízbe hajló füzek alján,
nagy gágogás, nagy mozgalom:
kiütött a forradalom.

Mostanáig csöndben, békén
úszkáltak a falu végén.
Hol halásztak, hol sétáltak,
hol pedig fél lábon álltak,
s felsipogtak a kék égre...

Most mindennek vége, vége!

Szörnyű véres, gyászos eset
(ami ma egy lúddal esett),
felizgatta Lúdországot,
tán az egész nagy világot.

Ma hajnalban, mikor keltek
s kukoricát emlegettek,
a gazdasszony hosszú késsel
egy lúd nyakát ott merszé el.
Hogy sikoltott! Hogy vergődött!
Milyen szörnyen keringőzött!
És ezt a gazdasszony tette!
Gigá, gógó, szedte-vedte!
Lúdországban forradalom:
"A gazdasszonyt csípjük agyon!

Két hős liba gyors szárnyakon
repüljön át a falvakon
s adja hírül a lúdnépnek,
hogy a ludak harcra kélnek:
nem engedik szép fajukat,
gömbölyű szép hó-nyakukat!
Azért aki lúd a talpán,
ott legyen ma a tó partján!"

S mindenfelől jönnek, szállnak
hősei a lúdvilágnak.
Fehér szárnyuk csattog, lebben,
amint szállnak seregekben.
Tüskekardjuk messze villog,
szemükben a harag csillog.

Elöl megy a generális:
Békafalvi Gúnár Ábris.
Utána megy a kapitány:
Gilisztási Liba Tokány.
Zászlótartó: Lencséd Gágó,
fején tollas papírcsákó.
Orrával dobol a dobos:
Hínárháti báró Fokos,
és még sok hős lúd és liba,
no, lészen itt nagy galiba!
Amint a ház elé állnak,
rikoltoznak, kiabálnak:
"Gyere csak ki, lúdpusztító!
Nemzetségünk szomorító!
Gyere csak, hadd vágunk széjjel
tüskekarddal, papírkéssel!"

A szörnyű nagy gágogásra,
sűrű libatolongásra
a gazdasszony udvarra lép.
Hess! - így kiált - hess, libanép!
S egyet legyint a nagy késsel.
Tyű, hogy futnak szerteszéjjel!
Egymás hátán átugrálva,
nagyijedten kiabálva,
hanyatt-homlok, bukdácsolva,
puskát, kardot mind eldobva.
- Jaj! - rikolt a generális,
Békafalvi Gúnár Ábris,
s úgy beugrott a sajtárba,
hogy az orrát belevágta.
- Jaj! - kiáltott a kapitány,
Gilisztási Liba Tokány. -
Csak a nyakam el ne vágja!
Inkább nézzen a libákra!

A többi is sikolt-rikolt,
Lencsés majdnem kukorikolt.
És hová bújt? Egy csizmába.
Tán elég is lesz ez mára.
Nem tudott kimenekülni,
akkor láttunk csizmát menni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5