Minden, ami csúnya, hibás, ami elnyűtt,
ócska, kopott,
útszélen síró csecsemő, kordé, nyikorog
vadul,
földmíves, ha nehéz léptekkel a földi
latyakba tocsog,
mind sérti a képed, mely a szivemben
rózsába borul.
Mily sértő is mind, ami órmotlan, tán még
magad se tudod:
jó lenne, a zöldbe kiülve, tenni, hogy
mind legyen új:
a földből, a vízből, az égből vert arany
ékszerláda, hogy ott
őrizhessem az álmot képedről, mely a
szivemben rózsába borul.
/Ford.: Somlyó György/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése