Google+ Followers

2015. január 10., szombat

James Joyce: Kamarazene (részletek)


I

Ég alján, föld fölött
lágy zene kél,
víz partján, fák között
pendül a szél.

Hol víz fele hajlik az ág,
suhanj, Szerelem,
köntösöd őszi virág,
rőt lomb fejeden.

Gördül a dallam
az álmosodó habon,
s a kéz is halkan
siklik a húrokon.

II

Az alkonyégi ametiszt
mind mélyebb kékbe hull,
az utca fáin át fakó
zöld lámpák lángja gyúl.

Dal szól a régi zongorán,
derűs, nyugodt, meleg,
a sárga billentyűk fölött
a kis fej megremeg.

Sóvár, ijedt szem űzi még
az álmok dallamát -
az alkony éji kékbe hull
az ametiszten át.

VII.

A kedves hab-ruhában áll
az almafák alatt,
hol víg szelek csapatja száll
és vágyón szétszalad.

Hol még a szél is megpihen
s bomló rügyet becéz,
ott jár a kedves szelíden
s az árnyas gyepre néz,

és hol az ég azúr kehely,
s a rét kacagva int:
a kedves arra libben el,
és szoknyát emelint.

XI

Mondj búcsút,búcsút, búcsút,
mondj búcsút lánykorodnak,
lezárul már e bús út,
a boldog Vágy lobog csak -
még derekadra öv simul,
hajadra főkötő borul,

de hallod már a kürtjelet
kerubok ajkán zengeni,
csatold le csendben övedet
feltárva lányos kebleid,
és tedd le csöndben főkötőd:
lányságodat a Vágy előtt.

XIII

Keresd fel őt szivélyesen,
és mondd: jövök,
fűszeres szél, kinek éneke
nászének és örök.

Siess a barna föld felett,
szaladj a tengeren,
hogy föld-vizen át is megtaláld
a kedvesem.

Kérlek, szives jó szél, eredj,
keresd fel őt,
s kertjéhez érve fújj, fütyöréssz
az ablaka előtt:
hogy itt a menyegzői szél,
dalában Vágy tüzel,
s közel van már a kedvesed is,
nagyon közel.

XX

Sötét fenyőkről
álmodozom,
mély, hüvős árnyról
déli napon.

Ha ott hevernénk
szótlanul,
míg fölénk a fenyves
sátra borul,

csak csönd pihenne
csókod alatt,
s puhán zuhogna
rám a hajad -

oly hűs a fenyves
deli verőn,
ó, jöjj oda vélem,
szép szeretőm.


/Ford.: Gergely Ágnes/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5